A változásmenedzsment régi világa véget ért.

Nem azért, mert a korábbi változásmenedzsment-modellek értéktelenné váltak. Hanem azért, mert megváltozott az a világ, amelyben alkalmazzuk őket.

A változás korábban sok esetben egy jól körülhatárolható esemény volt: egy szervezeti átalakulás, új technológia bevezetése, összeolvadás, válság vagy stratégiai fordulat. Volt kezdete, volt vége, és a sikeres végrehajtás után vissza lehetett térni a „normál működéshez”.

Ma egyre kevésbé van ilyen „normál működés”.

A változás a működési környezetünk alapállapota. Új technológiák, változó ügyféligények, gazdasági bizonytalanság, új üzleti modellek, átalakuló munkaerőpiac és egyre gyorsuló innováció kényszeríti folyamatos alkalmazkodásra a szervezeteket.

Ez pedig alapvető kérdést vet fel:

Mi van akkor, ha a változásmenedzsmentet már nem egy-egy változás végrehajtására, hanem a folyamatos változás képességének kialakítására kell felépíteni?

Erre a kérdésre keresi a választ a permanens változásmenedzsment.

A könyv nem egy újabb, minden helyzetre alkalmazható „csodamodellt” kíván bemutatni. Éppen ellenkezőleg: rámutat arra, hogy nincs egyetlen univerzális változásmenedzsment-megközelítés. A jól ismert modellek és keretrendszerek értékes kapaszkodót adnak, de csak akkor működnek, ha képesek vagyunk azokat az adott szervezethez, helyzethez, kultúrához és változási kihíváshoz igazítani.

A hangsúly ezért az egyes változások menedzseléséről fokozatosan áthelyeződik a változásra való képesség kialakítására.

A permanens változásmenedzsment ennek a szemléletváltásnak a filozófiája.

Nem azt állítja, hogy minden nap mindent meg kell változtatni. Azt állítja, hogy a szervezetnek folyamatosan készen kell állnia arra, hogy észlelje, értelmezze, kezdeményezze, végrehajtsa és megtanulja a változásokat.

A könyv ezért nem pusztán a változásmenedzsment elméletéről szól. Sokkal inkább arról, hogyan lehet a változást a szervezeti működés természetes részévé tenni.

Mert a jövő versenyelőnye nem feltétlenül az lesz, hogy ki tudja a legjobban végrehajtani a következő nagy változást.

Hanem az, hogy ki képes a leggyorsabban tanulni, alkalmazkodni és újra megváltozni.

A kérdés már nem az, hogy változunk-e.

A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e tudatosan irányítani a változást.